Ezen az oldalon, egy könnyű, városkörnyéki erdei sétára invitáljuk Önöket.
A TÓKERT FOGADÓ-ban töltött, kellemes, pihentető napok része lehet az itt bemutatott kirándulás. A megtett táv és a leküzdendő magasság, kényelmes sétával párosítva, hatalmas élménnyel köszöni meg fáradozásunkat. Célszerű e-célból, egy finom és kiadós ebéd után, mintegy levezető gyakorlatként beiktatni a következő kirándulást. Az indulás előtt, az alábbi sorok szerint készüljünk fel a sétára. Kizárólag olyan, kényelmes és zárt ruhát vegyünk fel, amely nem korlátoz bennünket a szabad mozgásban, kellően szellős, de ugyanakkor megfelelően véd bennünket. A nadrág védje lábszárunkat, mert előfordulhat olyan terepszakasz, ahol esetleg csalán csípésre számíthatunk. Tapasztalatból tudom, hogy egy vékonyabb anyagú melegítő, illetve tréning nadrág a csaláncsípés ellen nem véd. A zárt ruha, minden erdei kirándulás fő kelléke legyen, ezáltal kivédve az esetleges kullancs veszélyt. Természetesen érdemes valamilyen kullancs riasztó készítményt is használni. Léteznek olyan szerek, amelyek nem tartalmaznak ártalmas vegyi anyagokat. Természetesen a legfontosabb kelléke a hegyi túrának a megfelelő lábbeli. Csak olyan cipőben induljunk el, amelyben "jól érzi magát a lábunk". Ez azt jelenti, hogy a túrázáshoz használt cipő kényelmes, könnyű, lehetőleg jól bejáratott sportcipő. Nem alkalmas az olyan cipő, amelyik valahol szorít, vagy nyomja a lábfejet. A talpa legyen jól tapadó, bordás kivitelű és kellően puha. Fontos, hogy jól védjen az apró kövek ellen. Nem célszerű olyan vékony és lágy talpú cipőben elindulni, amelyben az apró kavicsok "böködik" a talpunkat. Miután felkészültünk, indulhat a túra. Legyen nálunk fényképezőgép, mert utunk során találunk két olyan részt is, ahol kitűnő panoráma tárul elénk. Megfelelő fényviszonyok és tiszta levegő esetén csodálatos képeket készíthetünk. Azért jó a délutáni időpont, mert akkor a Várfő-hegytől északkeletre eső Nagymányok minden részét jól megvilágítja a napsütés. Tiszta levegőre közvetlenül eső után számíthatunk, amikor az eső "kimosta" a levegőböl a port, ezáltal feltárva a teljes horizont minden távoli részletét is. Tehát indulhatunk. A fogadóból kilépve a "mini-tó" kerítése mellett megkerüljük a fogadót és a fogadó mögött található romantikus kis fahídon átkelünk a patak felett. Innen déli irányba haladunk. Ehhez nyújt segítséget a mellékelt turista térkép, melyen berajzoltam (szaggatott vonallal) az alábbiakban leírt és bejárt útvonalat. A térkép kinyomtatott változatát a TÓKERT fogadó recepcióján elkérhetjük. Az indulási ponttól távolodva, ha vissza tekintünk, akkor a térkép felett látható fotó szerinti képet kapjuk a Tókert fogadóról. Ez jó tájékozódási pont a visszaút segítéséhez. Folyamatosan déli irányba haladva, hamarosan elérkezünk az erdő széléhez. Az erdő és a fogadó közötti táv felénél keresztezi útvonalunkat egy széles földút (kocsiút), amely Nagymányokot köti össze Váralja településsel. Eddig a pontig gyalogos forgalomra alkalmas keskeny földúton jöttünk. Itt a kereszteződésnél, viszont már a további utat egy szélesebb, kocsik közlekedésére is alkalmas úton folytathatjuk. Ez nem alkalmas személygépkocsival közlekedésre. Igaz az erdő széléig, viszonylag jól eljuthatunk, de az erdőben már az út kijárt nyomvonala középen olyan magas, hogy ott még a terepjárók is fennakadnak. Látható is, hogy ott inkább traktorral, vagy lovaskocsival lehet közlekedni. Tehát mi maradjunk az eredetileg tervezett gyalogtúránál. Ennek ellenére, van lehetőség az első kilátó pontig személygépkocsival is feljutni, de ahhoz , másik útvonalon haladva, meg kell a hegyet kerülni és Váralja községen keresztül lehet elérni a hegynek azt a nyereg részét, ahonnan már tényleg csak gyalog juthatunk tovább. Természetesen mi maradunk a gyalogos megközelítésnél, mert csak így élvezhetjük a kirándulás minden méterét. Az erdő szélét elérve, tovább visz bennünket ez a széles földút. Sehol nem kell letérni róla, igaz az út elhagyása nélkül, nem is lehet. Hamarosan felérünk az első kilátópontig, amely a Várfő-hegy és az Ó-hegy közötti nyereg tisztásával csábít a környék szemlélésére és fotózásra. Innen tiszta időben a Bonyhád szélén elterülő lakótelep házai is jól kivehetők. Erről a pontról a hegy takarása miatt, még csak a nagymányoki terület látható. Igaz ez a rész nyitottabb, kevesebb akadály van a szemünk elött, mint fenn a csúcson, ahol a fák koronái kitakarják a panoráma egy részét. Az itt bemutatott képen kívül, a képgalériába további fotók is láthatók, amelyek a + jelre kattintva, tovább nagyíthatók. Tehát itt a két hegy közötti nyeregnél megpihenve elindulhatunk fel a csúcsra! Továbbra is kocsiút szélességű út vezet a hátralévő szakaszra, de személygépkocsival itt sem érdemes próbálkozni, részben az út meredeksége, részben a közepén magasra kiemelkedő szint miatt. Néhány perces séta után, egy bokros rész által eddig eltakart utat találunk balra. Ez az út már teljesen fűvel borított, ebből következtetve itt már tényleg csak a gyalogos közlekedés a jellemző. Néhány tíz méter megtétele után ezen a jobbra ívelő útszakaszon egy teraszra jutunk. Erről a teraszról körbe tekintve, újabb területeket fedezhetünk fel. Innen már jól rálátunk a Várfő-hegytől délre, delkeletre, illetve delnyugatra eső tájra. Ez a panoráma már jól kirajzolja a Mecsek vonulatát, élvezhetjük a szemet pihentető erdők pompás látványát, a távolabbi hegycsúcsok képét. Nem említettem még, hogy ezen a teraszon már nem csak a szemünket pihentethetjük, hanem "megfáradt tagjainkat" is. Itt rusztikus, ácsolt rönkasztalok, padok fogadják a túrázókat. Kényelmesen ihatunk a magunkkal hozott üdítőből, falatozhatunk az asztalokat megterítve! Ez a terasz rész már közvetlenül a csúcs alatt van és körbe mehetünk a hegyen. Nem kell valami megerőltető túrára gondolni, mert itt a távolságok néhány tízméteres léptékkel mérhetők! A hegy északi oldalán szintén egy pihenőhely van kialakítva. Itt több asztal és pad van, viszont a tájat a növényzet (a fák koronái) takarja. Ez részben jó, mert némi hűsítő árnyékot ad nyáridőben, viszont innen nincs kitekintés a tájra. A két pihenőterasz között, valahol félúton, található a lépcsősen kialakított feljáró a csúcsra. Ez lentről nézve, elsőre igen csak meredeknek tűnik, de azért közel sem olyan leküzdhetetlen akadály, mint ahogy a szemünk látta. Csupán néhány tízméter, amit meg kell tennünk, mint ahogy ez a két pihenőterasz közötti távra is igaz. Fenn a csúcson, már majdnem körbe látunk. Néhány magasra sikeredett fa némi akadályt jelent, de a körpanoráma többnyire "működik". Itt fogad bennünket a tetőterasz közepén egy zászló, árbócon, amely VÁRALJA község fennhatóságát hírdeti. A csúcson ismertetik a Várfő-hegy, népi nevén (Török domb)történetének hivatalos "verzióját" Ezt azért kell megemlítenem, mert ennek a csodálatos "kis" hegynek, hihetetlen, romantikus története kering nemzedékről, nemzedékre immár - nyugodtan állíthatom - évszázadok óta! Érdemes a hegy történetét, erről az oldalról is firtatni, mert figyelemre méltó legendák ismertek a szájhagyomány alapján. Erről a helybéliek hosszasan tudnak regélni, amely sajnos terjedelme okán, már nem fér bele ebbe az oldalba, pedig igen csak lebilincselő történetről van szó. Útunk során, elbűvölt bennünket a táj, de legalább annyira elbűvőlő volt a makró környezet is, az április végi, nyiladozó természet hirnökeivel. A káprázatos vadvirág, a zsenge rügyű friss faágak, a napozó gyík önmagában is a nyugalmat hírdeti és fantasztikus élményt jelent az ide érkező kirándulónak. (Ernyős sárma vagy kígyóhagyma) Remélem sikerült kedvet csinálnom, másoknak is ehhez a rövid túrához, mely bizonyára hasonló felüdülést jelent, minden a természetet szerető, kirándulónak!